Oldal 75 [75]
OCR
MISZTÉRIUMOK BÁBSZÍNHÁZA se, aminek ne akadna legalább egy, az ideák szintjén létező előképe. Minden, ami lehetséges, létezik, egyszóval utánozni is lehet. Ha nem is vagyunk tudatában annak, hogy amit alkotunk, az már valamely létező formát vagy mintázatot követ, tevékenységünk önkéntelenül akkor is utánzás, mivel szükségszerűen a már meglévő készletből válogat. Még az eleddig sohasem látott és csak a jövőben fölfedezendő kémiai anyagok is léteznek, ha más nem, az elemi részecskék végtelen potenciáljaként. Ha a nemlét előzne meg bármit, amit teremtünk, az istenek rangjára emelkednénk. Ha viszont az istenek rangjára emelkednénk, miért írnánk verset a rózsáról, amikor versünk maga a nagybetűs Rózsa is lehet? Másrészt pedig, a mimikri-színház alapvető problémája nem a pszichologizáló technikák alkalmazása teatrális közlésformaként — azok úgymond , meghaladása" ezért önjogán vajmi keveset érne. Sztanyiszlavszkijt, a lélektani realista színjátszás atyamesterét példának okáért igen kevés dolog taszította jobban, mint amit , általános" játékmódnak nevezett, és amit a valódi művészet totális antitézisének tartott: utóbbiról az volt a véleménye, hogy , természetes állapota a rend és a harmónia", míg előbbiről azt gondolta, , maga a rendetlenség és a káosz"."§ Tudniillik, ő ugyanúgy elvetette a színészi játék , rossz, illusztratív, külsődleges formáját", mint Pilinszky, és egy olyan színház eszményét törekedett megvalósítani, amelyben a színészi munka , valamely belső lényeg" fölsugárzásaként valósul meg."" Híres tréningjein a , valódi, eredményes és célszerű, azaz emberi cselekvesmödokat” kereste,°® mivel úgy gondolta, csupán ez az egy autentikus módja van a gondolatok és érzések művészi közlésének." Amikor tehát Pilinszky a mimikri-színház kapcsán a , legtökéletesebb átélés" ellenére megtörténő jelenlétvesztésről beszél, valójában pontatlan a terminológiája. Elvégre, ha azt tételezzük, hogy a prototipikus színházi előadás, amelyről referál, egy pszichologizáló alkotás, akkor óhatatlanul is a Sztanyiszlavszkij-rendszer alapján fogjuk keretezni azt. Márpedig ott az átélés valóságos megtörténte kizárja a jelenlétvesztés lehetőségét. Sztanyiszlavszkij szerint ugyanis épp az átélés az egyetlen módja a jelenlét játékban-való-létként történő manifesztációjának, így pedig az előadás világának a nézők irányába történő megnyitásának is." Avagy Pilinszky szóhasználatával élve: a Sztanyiszlavszkij-féle színház mondatának 64 a Konsztantyin Sztanyiszlavszkij: A cselekvés. , Ha". , Adott körülmények", ford. Morcsányi Géza, in Jákfalvi Magdolna (szerk.): Színházi antológia. XX. század, Budapest, Balassi, 2000, 68. 6 Uo., 69. 68 Uo. © Uo., 68. „Amikor a szinesznek mint embernek nem fontos az, amit a szinpadon csinäl, amikor a szerep es a művészet nem azt szolgálja, amit kellene, akkor a cselekvés üres, átélés nélküli, és lényegében nem közvetít, nem érzékeltet semmit. Akkor nem marad más, mint az váltalábanx vett cselekvés." (Uo.) .73 +
