OCR
A KÖLTŐI ESZKÖZÖK FORDÍTÁSA A KLASSZIKUS JAPÁN VERSEKBEN A KAKEKOTOBA FORDÍTÁSA ——— a0————— MAYER INGRID Mayer Ingrid A vakafordítás módjai a száz költő száz verse (Hjakunin issu’) angol és német kiadásai alapján című disszertációját a Hokkaidó Egyetem doktori programjának keretében készítette és védte meg 2016-ban. Az eredetileg japán nyelvű disszertáció a klasszikus japán versek fordításakor alkalmazott műveletek leíró elemzése fordítástudományi szempontból. Kiindulópontul egy többnyelvű korpusz szolgált, amelyet a Hjakunin issu huszonegy angol és öt német nyelvű teljes kiadásából, egyes versek különböző antológiákban fellelhető elszórt fordításaiból, illetve az Isze monogatari vonatkozó verseinek négyféle angol és háromféle német változatából épített fel. A dolgozat első részét alkotó annotált bibliográfia alapján átfogó képet kapunk a japán versfordítási gyakorlat százötven éves történetéről, mivel az 1865-ben folyóiratban, 1866-ban pedig kötetben megjelent Dickins-féle Hjakunin issu-fordítás egyben az első angol nyelven kiadott japán irodalmi mű is. A harmadik fejezet a célnyelvi versformákkal, a negyedik pedig a költői eszközökkel foglalkozik, részletesebben tárgyalva a homonimák (kakekotoba), az állandó jelzők (makurakotoba) és a felvezető fordulatok (dzsokotoba) fordításának lehetőségeit. Az itt közölt rövidített fejezet a klasszikus japán költészet egyik kulcseleme, a kakekotoba fordítási kérdéseit tárgyalja. A KAKEKOTOBA, A REÁLIA ÉS A PUN Ebben a fejezetben a klasszikus japán irodalom egyik gyakori eszköze, a kakekotoba (rátevős v. ráakasztós szó; ang. pivot word, pun; nem. doppeldeutiges Homonym, doppelsinniges Bindewort) fordítási lehetőségeivel foglalkozom. A kakekotoba egy olyan költői eszköz, amely kihasználja a japán nyelvben gyakori ! Valószínűleg Fudzsivara Teika (Szadaie) állította össze a 13. század elején. Száz költő egy-egy verse szerepel benne, nagyjából időrendi sorrendben. Több hasonló gyűjtemény is létezik, itt a leghíresebbről, az Ogura hjakunin issuról van szó. e 121 e