fogóbb kérdéseket, és — talán méltányolható mértéktartással — nem törekedtünk
típusalkotásra, szélesebb körű általánosításokra. Lényegesnek tartjuk az élmény¬
közösséget, ami évről évre kétségtelenül élő valósággá válik, szinte befoghatatlan
gazdagságban és összetettségben. A nemzeti tudat kifejezésének is, akárcsak a bú¬
csús szokásoknak, megvolt a maga rejtett múltja. Az, hogy Erdélyben egy , igazibb"
magyar múlt, autentikusabb népi kultúra található fel, Magyarországon negyven
évig csak sporadikusan, , alávetve? jelenhetett meg: színházi előadások sikerében,
táncházakban, albumokban, Erdélybe járásban. Nem lehetett tömegével odamenni,
közösen ünnepelni a helyiekkel. 1990 után néhány évig a nemzeti tudat kifejezé¬
se a múltban elrejtett nemzetiidentitás-kifejezés folytatása volt, majd a következő
másfél évtized során erre ráerősített az, hogy ezt is újraalkották, tovább alakítot¬
ták. A szent és profán találkozásának, új dimenziók alakulásának , terepe? jött létre
a kettős állampolgárságról szóló népszavazással, az uniós csatlakozással, a búcsúba
irányuló szervezett zarándokturizmussal, az érték- és örökségtárak megjelenésével.