Page 82 [82]
OCR
mozott és valameddig hordóban tartott szemeiből magától kifolyó lé. A Nap heve ugyanis, ha az időjárás kegyessége kedvez, érésük után is gyötri az itteni szőlőszemeket, így azok megfonnyadnak, kiszáradnak, megszabadulnak a savtól és a víztől. Majd miután így kiszáradtak, leszakítják őket a fürtökről, egyenként összegyűjtik, puttonyba dobják, majd hordóba rakják és egy-két hétig azokban hagyják őket. Ez idő alatt az a lé, amelyet már csak csekély mennyiségben tartalmaznak, a szőlőszemek egymásra kifejtett nyomásától, minden egyéb préselés nélkül kifolyik. Ezt egyesek a szőlőszemek között hagyják, hogy növeljék az aszúbor édességét, mások — mindenekelőtt azok, akiknek a szüret bővebb termést adott — kinyerik. Ez tartós, gyakran egy évig tartó erjesztéssel derítve olyan olajjal telített bort eredményez, amely az első helyet foglalja el a tokaji borok között. Ez csupán a főurak és gazdagabbak asztalait díszíti, és nem egyszerű italként szolgál, hanem arra, hogy az alsóbbrendű borokat, amelyekbe belekeverik, kellemessé tegye. Azután az összezúzott és amennyiben lehetséges, lábbal széttaposott elsőrangú szemekhez hozzáöntik a különböző típusú szőlőkből, ebből nagyobb, abból kisebb mennyiségben kipréselt mustot, majd ezeket egymással összekeverve lefedik, és addig hagyják erjedni, míg a szőlőszemek legédesebb nedve nagyobbrészt ki nem vonódik. A harmadik vagy a negyedik napon a must tetejére felúszó szőlőhéjból a magukba szívott folyadékot kézzel kinyomkodják, vas szűrőn átszűrve kis hordókba öntik. Az erjedés befejeztével ebből lesz a második bortípus, az aszübor (vinum Passum, Ausbruch / Trucken-Beeren Wein, aszúszőlő bor), amely meglehetősen édes, olajos, kellemes és spiritusszal rendelkező. A szőlőszemek héjára második alkalommal is, most már kisebb mennyiségben mustot öntenek, ebből az előző módon készül a kevésbé édes, de még elég erős másodrangú aszúbor (máslás aszüsz6l6 bor). Mindkettőről meg kell jegyeznünk, hogy aszerint változnak, hogy milyen aszúszőlő kerül beléjük, illetve nem csak a must minősége különbözteti meg őket, hanem annak a mennyisége is. Ha ugyanis kicsivel több mustot öntenek rá, kevesebbre tartják az értékét. Úgy tűnik tehát, hogy nem a legmegbízhatóbbak voltak, akiktől a tudós férfiak, Hoffmann és Neumann az attól eltérő értesüléseiket szerezték az esszencia és az aszúbor elkészítéséről, mint ahogy azt bemutattuk. Arról számoltak be ugyanis, hogy az esszenciát abból az úgynevezett auguszta/gohér szőlőből készítik, amelyből nálunk meglehetősen keveset használnak; hogy a Nap heve által kevésbé kiszárított aszúszőlőket szelíden befűtött kemence hőjére bízzák, présbe teszik, erős nyomás alatt nyerik ki a lét belőle; továbbá a válogatott nemes szőlőkből készített felforralt mustból és az abba tett félig aszúsodott szőlőkből készül az aszúbor. Ez talán jóval a mi korunk előtt szokásban volt, és már feledésbe merült, vagy ami a legvalöszinűbb, hogy Alsó-Magyarország lakóinál látták ezt a borászati eljárást és feljegyezték maguknak, mivel azt gondolták, hogy a hegyaljaiak is ugyanezt az eljárást követik." A negyedik fajta a közönséges bor, amely ugyan nemes és sok esetben édes, de a tulajdonságai és az ára miatt az előbbiek mögé kell sorolnunk. Ezt bármely fajtájú friss szőlőfürtökből úgy készítik, hogy először karókkal összezúzzák, majd lábbal 37 Horrmann 1736, 72., HOFFMANN 1739, 119.; NEUMANN 1735, 336. 81
