Page 324 [324]
OCR
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN) A hatvanas évek elején megjelentek az első hírek arról, hogy a szociológia elfogadottá wry vált, és elhangzott a bűvös szó: , kérdőív". Erre a magyar városokat, falvakat járványszerűen lepte el a kérdőívezés , mániája". Párttitkárok, tanítók és boltvezetők gyötörték a lakosságot, véleményt kérve-követelve. Tucatjával kaptunk leveleket mindenfelől: s Megkérdeztük a szülőket, tetszik-e az új tornaterem. A felének igen, a felének nem. Hogyan lépjünk tovább? Mit kezdhetünk a kérdőíveinkkel?" Ilyen és hasonló írásokkal bombáztak bennünket, és mi a médiában próbáltuk óvni a lelkes kezdőket. (Volt ennek pozitívuma is. Előrevetítette, hogy ez az , új" tudományág érdeklődést keltett, sikerägazattä lehet - &s lett is.) (Szäntö-Rozgonyi 2008:7) A ,szakmán túlnyúló népszerűség" nagy mákony a szociológusok számára, kicsit olyan kísértést, nagy lehetőségek és nagy veszélyek esélyét jelenti, mint a populizmus a politikusok számára. Úgyhogy talán inkább szerencsénknek tekinthetjük, hogy a magyar szociológia ilyen , népszerűsége" nem tartott sokáig, mivel túlságosanis a szocializmus utolsó két évtizedének szellemi klímájához kapcsolódott. Akkor viszont az az illúzió keletkezhetett, hogy , a szociológus" átveszi a költő/író vátesz? szerepét, aki megmutatja , a társadalomnak", hogy hogyan tovább.??" Pontosabban: a , lényegmegmondásnál" is fontosabbnak bizonyult a közbeszédre, a nyilvános kommunikáció stílusára tett erős hatás. (Kuczi 1992) Az , egyre inkább megmosolyogtató... tudományos szocializmussal szemben" a szociológia „olyan nyelvet kinäl[t] a magyar társadalomnak (legyünk pontosabbak: a politizáló magyar értelmiségnek), amilyent ez idő tájt Európában is beszélnek." (Szalai 1998/1994:343) Az országot irányító sakkjátékos nem tartotta olyan jelentős kérdésnek a politikai (relevanciát is elnyerő) kommunikációt, amint akár elődje, akár utódai. Hatalma utolsó évtizedében elfogadta ,a szociológusokat" — mint az ellenzék 323 Mint utaltam rá, nem akarok a Macskafogó Safranekje sorsára jutni, ezért idézem: , Ujabb időkben isten ilyen / Lángoszlopoknak rendelé / A költőket, hogy ők vezessék / A népet Kánaán felé." Petőfi Sándor: A XIX. század költői (1847) Két megjegyzés: egyrészt a közgazdászok testülete erős konkurenciát jelentett ebben a korszakban. Másrészt, az írók/költők sem könnyen adták fel, az egyik legfontosabb rendszerváltó mozgalom, majd párt, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapítói között erősen felülreprezentáltak voltak. E sorok szerzője egyetemistaként hallgatott egy előadást/beszélgetést a Budaörsi úti kollégiumban, valamikor az 1988 kora nyara és 1990 késő tavasza közötti átmeneti korban, amelyet az MDF két író-alapítója, Csengey Dénes és Csoóri Sándor (c 6.3.1) tartott. Beszéde egy pontján Csoóri feltette a szónoki kérdést: , miért tart a hatalom az íróktól?" Majd egy történettel válaszolt: 1956-ban egy reménytelen helyzetbe került vidéki ÁVH-laktanya parancsnoka a budapesti Írószövetséget hívta fel, hogy nekik megadják magukat... Mint közismert: 1989 végén egy politikus, Antall József vette át az MDF irányítását; az írók, költők (vagy szociológusok, közgazdászok, filozófusok stb.) a következő évtized során vagy kikoptak a politikából, vagy asszimilálódtak a politikusokhoz. w D À + 323 *
