Oldal 96 [96]
OCR
3. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 20. SZÁZAD ELSŐ KÉT ÉVTIZEDÉBEN az alkalmi , miniszociográfia" megállapításai. Példának okáért nagyon érdekes a lakók véleménye a párkapcsolati stabilitásról — de mindössze két asszony, nyilvánvalóan nem túl hosszú és nem túl szisztematikus , lekérdezése" nyomán: A házasságok nagy része úgynevezett vadházasság; a gyermekek, némelyik helyen 7-8 is van, anyjuk nevét viselik. Oly törvénytelen gyermekre, kinek atyja nem élne együtt anyjával, csak ritkán akadtam. Egy sokgyermekű vadházasságban élő munkásasszonyhoz azt a kérdést intéztem, vajjon nem lenne-e jobb, már mint a gyermekek érdekében, a házasságot törvényesíteni? — Minek? Hát akkor jobb dolgunk lenne? - felelte minden gondolkozás nélkül. Egy másik munkásasszonytól hasonló kérdésre a következő választ kaptam: — Míg meg nem esküdünk, addig nekem is az uramnak is azon kell lenni, hogy megférjünk egymással. Mert így bizony csak a békesség köt egymáshoz. De ha megesküdnénk, akkor örökös lenne a perpatvar, mert egyikünknek sem kellene a másikra adni: abban bizakodnánk, hogy hisz hát egymáshoz köt a törvény. A vége aztán mégis csak az lenne, hogy széjjel mennénk. Elmondott azután egy esetet, mely a házban játszódott le. Egy házaspár 30 évig élt vadházasságban egymással. Három hónap előtt megesküdtek. Most egy hete itt hagyta az asszony az urát. — Ha nem esküdtek volna meg, bezzeg még most is együtt lennének! (Alpári 1911:231) Az utókor történész vagy szociológus olvasója azért megrázkódik a , nagy része" kifejezés nagyvonalúságától. S arról is jó lett volna olvasni, hogy a népszámláláson hogyan rögzítették ezeket a párokat, mivel , együttélés" kategória nem létezett. Vagy elképzelhető, hogy a kérdezőbiztosok (egy része) ezeket , törvényes" házasságként könyvelte el?" Mivel az akkoriban a népesség mintegy kétharmadát kitevő parasztság körében még gyakoribb volt, hogy egész családok aludtak egyetlen szobában, a középosztálybeli szerző morális pánikja jellegzetes modernizációs változást tükröz: , Polgári értelemben vett családi életről sem a törvényes, sem a vadházasságban szó sem lehet. Irtóztatók az úgynevezett erkölcsi állapotok!" (Alpári 1911:231) A feltehetően azért létező szexuális életre tett egyetlen célzás után azonban a szerző azonnal a zsúfoltság részletezése felé fordul: 81 Mintegy száz évvel később (a 2016-os Mikrocenzus szerint) Magyarországon a 15 éves és idősebb népesség 13%-a élt élettársi kapcsolatban, de még mindig léteztek olyan adatfelvételek és politikai diskurzusok, amelyekben ez a kategória nem létezett. Így az együttélők felszívódtak a , nőtlen/ hajadon", az „elvält” vagy az , özvegy" kategóriájába; sőt, az élettársak 1,596-a papíron házas volt. (KSH 2017a:15)
