Oldal 128 [128]
OCR
6. Oszmán pozicionálás és a közügyekben való részvétel igénye e 127 A szabályzatok nem kezelték külön a nem-muszlim milleteket, noha az oszmán politikában ezek külön kategóriának számítottak, és paradox módon a reformok korában egyre növekedett a jelentőségük. Ekkor épült ki teljesen a millet-rendszer, és ekkor változtak át a milletek lassan vallási csoportokból olyan közösségekké, melyek egyre inkább nemzeti öntudatra ébredtek. Ennek a hangsúlyeltolódásnak köszönhető, hogy a görög-ortodox millet etnikai-nyelvi alapon vált szét, míg az örmény millet a misszionáriusok tevékenysége és a belső örmény társadalmi-politikai konfliktusok, valamint az örmény egyházon belüli reformmozgalmak következtében tagolódott részekre. Ezeknek az új, különálló milleteknek a hivatalos elismerése felgyorsította a nemzetépítés folyamatát, illetve a különböző milletek közti, fokozódó versenyt. Az oszmán kormány mindig is pontosan tisztában volt ezekkel a különbségekkel, ezzel a versennyel, igenis figyelembe vette ezeket közigazgatási intézkedésekkor, és a 19. században különösen kifinomult módon játszotta ki egymás ellen a csoportokat. Geopolitika és demográfia, történelem és hagyomány, szociális és kulturális tényezők nagyon különböző, olykor összeférhetetlen politikai lehetőségeket kínáltak az Oszmán Birodalom oly sok nem-muszlim közössége számára. Különösen a 19. századi oszmán politika tette azt lehetővé, hogy minden egyes millet megtalálja aszámára megfelelő helyet az oszmán államiság, a reformok, az európai befolyás és a nemzeti törekvések közepette. Tekintettel az oszmán társadalom összetettségére és sokszínűségére, aligha osztozhatott egy tartomány teljes nem-muszlim népessége azonos politikai nézeteken és érdekeken. Az oszmán parlament örmény képviselőit oszmánokként küldték Isztambulba, ahogy azt már korábban megállapítottuk; egy bizonyos régiónak voltak a küldöttei, keresztényként, de nem örményként. Minden oszmán lakosnak sokféle 264 Az Oszmán Birodalom millet-rendszere és a nemzetépítési folyamat közötti szoros összefüggésről Id. Karpat, Kemal H. (1982): Millets and Nationality: The Roots of the Incongruity of Nation and State in the Post-Ottoman Era. In Braude, Benjamin; Lewis, Bernard (szerk.): Christians and Jews in the Ottoman Empire, 2 kötet. New York / London, ı. kötet, 141-169. 0.; a katolikus és a protestáns milletek kialakulásáról Id. Barsoumian, Hagop (1997): The Eastern Ouestion and the Tanzimat Era. In Hovannisian, Richard G. (szerk.): The Armenian People from Ancient to Modern Times, 2 kötet. New York, 2. kötet, 175-201. o. és Artinian, Vartan (1975): ,, Phe Formation of Catholic and Protestant Millets in the Ottoman Empire.” Armenian Review, 1975/28. 3-15. 0.
