OCR
A 4 1 , 88 e ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN Az 1895—96-os, örmények elleni mészárlások során jelentős szerepet játszottak a Hamidiye-hadosztályok (noha ma már tudjuk, hogy gyakran túlbecsülték az eseményekben való részvételüket)."5 A mészárlások után többnyire már nem bővítették a szervezetet, noha azelőtt különös hangsúlyt fektettek erre." A rivalizáló erők egymás elleni ügyes kijátszása rövid- és középtávon nyilvánvalóan könnyebbnek és kifizetődőbbnek tűnt a provinciák ellenőrzésében, mint az a kísérlet, hogy tartósan közvetlen kontroll alá vonják őket. A kurd törzsi vezetők hatalmát nem oszmán katonák törték meg, hanem más kurd törzsek. Az örményeket - és rajtuk keresztül az európai hatalmak reformköveteléseit és intervenciós fenyegetéseit — nem központi csapatok törték meg, hanem a helyi erők. A központi kormány megengedhette magának, hogy arra korlátozza szerepét, hogy a célzott támogatás vagy büntetés eszközeivel saját érdekeinek megfelelően szabályozza a regionális erők közötti egyensúlyt: vagyis a szunnita, lehetőleg letelepedett népességréteget erősítse, a heterodox muszlim csoportokat (elsősorban az alevitákat) visszaszorítsa, a nem-muszlimokat pedig olyannyira megfélemlítse, hogy elálljanak az Európához intézett reformfelhívásaiktól."7 A Hamidiye-hadosztály megalapításával az oszd meg és uralkodj politikája, vagyis a helyi erők egymás elleni kijátszása új dimenziót nyert. Ezúttal ugyanis nem csak arra korlátozódott az állam szerepe, hogy nem tesz kellő mértékben eleget az ellenőrző funkciónak, amikor is elmulasztja lefegyverezni a lakosságot. "5 Verheij, Jelle (1999): ,»Les frères de terre et d’eau: Sur le rôle des Kurdes dans les massacres arméniens de 1894-1896.” Cahiers de l'autre Islam, 1995/s. 225-276. 0.; v6. még ud (2012): Diyarbekir and the Armenian Crisis of 1895. In Jongerden, Joost; Verheij, Jelle (szerk.): Social Relations in Ottoman Diyarbektr, 1870-1915, Leiden / Boston, 85-146. 0.; Bloxham, Donald (2005): The Great Game of Genocide, Oxford, 121. 0. '** Kodaman: Hamidiye Hafıf Süvari Alayları. 463-471. 0. Duguid: The Politics of Unity. 144-151. 0.; Aytar: Hamidiye Alaylarından Köy Koruculuguna. 97-103. 0., v6. még 151-164. o.; Kevorkian, Raymond H.; Paboudjian, Paul B. (1992): Les Armeniens dans 1’Empire Ottoman a la Veille du Genocide, Paris, 48-51. o. 17 A zavargások és erőszakos események megnövekedéséről a Hamidiye-lovasság miatt: vö. Aytar: Hamidiye Alaylarından Köy Koruculuguna. 62. 0. f., 69. o.; a szunnita tényező megerősítésének következményeiről, más csoportok rovására: vö. Dündar: Modern Türkiye’nin Sifresi, 43-52. o.; vö. még Aytar: Hamidiye Alaylarından Köy Koruculuguna. 14., 24., 55-56. o.; a kurd törzsek bevetéséről az európai befolyásolással szemben: vö. Olson: The Emergence of Kurdish Nationalism and the Sheikh Said Rebellion. 5-6. 0.; Kodaman: Hamidiye Hafif Süvari Alayları. 436. o.; az örmény reformok kérdéséről vö. még lentebb.