Oldal 84 [84]
OCR
4. Hatalomdelegáció és egyensúly: oszmán közigazgatási gyakorlat a keleti periférián + 83 hogy a katonai táborokat belülről szigorúan felügyelték.5" A kurd fejedelemségek szétverése után még számos nehézséggel kellett szembenézni a törzsek megtörése és a régió feletti közvetlen ellenőrzés megszerzése során. Azok a problémák, melyek a modern államiság létrehozása során mind felmerültek az Oszmán Birodalomban, itt fokozottan jelen voltak. A népesség nemcsak etnikai, nyelvi és felekezeti szempontból számított nagymértékben heterogénnek, hanem az életmódjuk és szociális szervezési formájuk is fejtörést okozott a modern központi kormány számára. A 19. századi kelet-anatóliai türkmének, kurdok és arabok nagy része törzsi rendszerben élt, jelentős részük nomád vagy félnomád volt. Ezek a csoportok szinte teljes mértékben kivonták magukat a központi irányítás alól, érthető tehát, hogy az oszmán kormány a 19. században kiemelkedően szorgalmazta letelepedésüket."" A kelet-anatóliai régió infrastruktúrája alig volt kiépítve, és ezzel kapcsolatban alapvetően nem történt sok változás a birodalom összeomlásáig. A hegyvidéki térség nagy részét alig lehetett megközelíteni."? A közvetlenül Isztambulból kihelyezett hívatalnokok alig tudták felügyelni ezeket a tartományokat. Mindemellett az összes hatóság, mely a tartományokban tulajdonképpen a központi államot képviselte — tehát a tartományi közigazgatás és katonaság szervei —, gyorsan beépült a helyi politikai erők hálózatába, ilyenkor az önkényesség kockázata növekedett, és ezek a hatóságok tevékenységük során inkább saját egyéni érdekeiket tartották szem előtt, mintsem Isztambul érdekeit. Ehhez hozzäjönnek a helyi notabilitäsok, akik közül jónéhányan a tanzimat által létrehozott helyi önkormányzati testületekben is tevékenykedtek. Végül pedig azokat a törzsi vezetőket is integrálni kellett, akiknek ugyan csorbult az 59 Vö. Helmuth Graf von Moltke katonai tanácsadó beszámolóját, aki részt vett akurdok elleni hadjáratban: Helmuth von Moltke (1893): Briefe über Zustánde und Begebenbeiten in der Türkei aus den Jahren 1835 bis 1839, Berlin, Brief Nr. 43. 5: Egy rövid áttekintést nyujt Dündar, Fuat (2001): Ittihat ve Terakki’nin Müslümanları Iskän Politikast (1913-1918), Istanbul, 52-56. 0. az 1908-as évig nyúló időszakhoz; és aktuális, bövebb bibliogräfiäval: Dündar: Modern Tirktye’nin Sifrest. 50-52. 0. 52 Az oszmän vezérkar hiábavaló próbálkozásáról, hogy megvalósítsanak egy vasútvonalat Ankarából Erzurumba, illetve a Kelet-A natóliában állomásozó 4. hadtest elszigetelődéséről és ellátási nehézségeiről vö. Griffiths: The Reorganization of the Ottoman Army under Abdülhamid II. 81-82. 0., 125-126. o., 182. o., vö. meg Zürcher: Turkey. A Modern History. 81-82. o.
