Oldal 83 [83]
OCR
A 4 1 , 82 " ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN ki tudja játszani egymás ellen, hogy ezáltal a hatalmi egyensúlyozás alapelvéből hasznot húzhasson."" Ahhoz, hogy a központi hatalom gyengeségét a különböző politikai, társadalmi vagy regionális erőkkel szemben legalább részben ellensúlyozza, II. AbdulHamid belpolitikájában is ugyanehhez a stratégiához fordult: a rivális szereplőket ki kell játszani egymás ellen, hogy azok egymást kölcsönösen gyengítsék." A tartományokban ugyanezt az elvet alkalmazták, és az ősi , Oszd meg és uralkodj!" elvvel egészítették ki. Ez leginkább a keleti határrégiókra vonatkozott, ahol a központi hatalom közvetlen kontrollja még újkeletű és igencsak erőtlen volt. A kurd bejek megtörése Kelet-Anatólia a kora 16. század óta névlegesen oszmán fennhatóság alatt állt, valójában azonban a kurd törzsek és néhány örmény enklávé (itt különösen említésre méltó Zejtun Kilikiában és Sasun Bitlis provinciában) egészen a 19. század közepéig messzemenőkig megőrizték autonómiájukat." II. Mahmud volt az első olyan oszmán szultán, aki megpróbálta a birodalom peremterületén élő törzseket közvetlen központi ellenőrzés alá vonni." Sok tényező nehezítette meg a keleti tartományok elleni hadjáratot: a terepviszonyok, a megbízható helyi csapatok hiánya, a kényszertoborzások és a tömeges dezertálások — annak dacára, 46 II. Abdul-Hamid sokat magasztalt diplomáciájáról Id. Yasamee, Feroze A. K. (1996): Ottoman Diplomacy: Abdülbamid II and the Great Powers 1878-1888, Istanbul. 47 Bizottságok és testületek egyre áttekinthetetlenebb hálozatáról, melyeket II. AbdulHamid hozott létre a palotájában vö. Georgeon, Francois (2003): Abdülhamid IL, Paris, 147-169. 0. “ A kurd fejedelemségekrél Id. McDowall, David (1997): 4 Modern History of the Kurds, London / New York, 38-48. 0.; Aytar, Osman (1992): Hamidtye Alaylarindan Kéy Koruculuguna, Istanbul, 28-33. 0. Az Oszmän Birodalom kurd notabilitäsainak szereperöl vö. még Özoglu, Hakan (2004): Kurdish Notables and the Ottoman State. Evolving Identities, Competing Loyalties, and Shifting Boundaries, New York. 49 Shaw: History of the Ottoman Empire and Modern Turkey. 2. kötet. 6-9., 14-19. 0.3 Heper, Metin (1980): ,,Center and Periphery in the Ottoman Empire.” International Political Sctence Review, 1980/1. 81-105. 0.4; McDowell: A Modern History of the Kurds. 41. 0.
