Oldal 135 [135]
OCR
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN A hatalom birtokosának helyzete annyiban vált könnyebbé, hogy már egyértelműen látható a teremtett világ válasza az emberi kizsákmányolásra. Nem vált azonban könnyebbé annyiban, hogy egyre erősebb a mesterséges környezet valóságot elfedő hatása. Ezen a helyzeten nem lehet azzal a liberális alapállással túllépni, hogy az egyének majd megoldják. Egy olyan világban, ahol a szimulációt az eddig elért tudás és emberi javak összessége szolgáltatja, semmi esélye sincs az egyénnek. Ráadásul annak az egyénnek, akit a liberalizmus elzár a transzcendencia ismeretétől. A liberalizmus embere az utolsó ember. A felelős ember megküzd az eddig elért tudás összes vívmányáért, megszerzi a kellő hatalmat, mindezt azonban minden kétséget kizáróan nem a saját, hanem a közösség érdekében használja fel. Azért, hogy a teremtés történetében Isten munkatársa, szolgája lehessen. (Nem pedig Isten — ahogy a diktátorok gondolják gyakran.) , Maradjatok hívek a földhöz" Nietzsche címben szereplő kijózanító szavai (lásd még: Így szólott Zarathustra) abban az értelemben igazak, hogy meg kell látnunk mai változó világunk lehetőségeit és veszélyeit. Fel kell ismernünk, hogy amit fejlődésnek hiszünk, gyakran csak olyan változás, amely egyre inkább kicsúszik a kezeink közül és a semmibe is vezethet. A Föld nélkül pedig nem élhetünk. Jövőnk biztosítása érdekében elengedhetetlen a szabályozás új kereteinek a kidolgozása. Ezek a keretek nem lehetnek önmagukban csak jogiak, hanem az ember lényegére fókuszálva tartalmazniuk kell az erkölcsi és a vallási regulákat is. Hangsúlyozzuk azonban, nem valami , jog feletti jogot" alkotva, hanem az egyes normarendek együttműködése által. Az eddig leírtak — igazságtartalmukat nem vitatva — olyan elméleti alapok, amelyekkel az igazgatás mint rendszer mindeddig keveset tudott kezdeni. Egyelőre nem is látszik, hogy a nagy rendszerek hogyan tudják az erkölcs és a jog fogalmait összehangolni. Mindössze egy gyakorlati megoldás maradt: az itt leírtakat mindenki alkalmazhatja. Ezeket az értékeket személyes létében és társadalmi szerepében hivatalnokként, állampolgárként hasznosíthatja — közös jövőnk érdekében. A gyakorlati megoldások nem lehetnek általános megoldások, azokat minden személynek magának kell(ene) kidolgoznia. Ehhez legfeljebb példát lehet mutatni. e 134 "
