Oldal 591 [591]
OCR
11. (1) Az etruszkok elleni háború vezetése sorshúzással Titus Manlius consulnak jutott. De alighogy megérkezett az ellenség földjére, egy lovassági hadgyakorlat közben lezuhant a lováról, amikor vágtából próbált fordulni, és kis híján ott lehelte ki lelkét. A szerencsétlenség után harmadnapra meg is halt. (2) Az etruszkok rögtön bátorságra kaptak, mert ezt a fordulatot a háborúra vonatkozó kedvező előjelnek tekintették, és azt mondogatták, az istenek szálltak harcba értük. (3) Rómában nagy szomorúságot keltett, hogy elveszítették ezt a nagy embert, ráadásul épp a legrosszabbkor. Az atyák csak azért mondtak le arról, hogy dictatort neveztessenek ki, mert az tj consul megvälasztäsära összehívott gyűlés véleménye megegyezett a vezetők óhajával. (4) Az összes cenzuria, az összes szavazat Marcus Valeriust választotta meg consw/nak, akit a senatus dictatorra akart kineveztetni. Tüstént el is küldték a sereghez Etruriába. (5) Erkezése annyira lefékezte az etruszkokat, hogy nem is merészkedtek a sáncaikon kívülre, és mintegy önnön félelmük vont köréjük ostromzárat. (6) Az új consul még azzal sem tudta őket ütközetre provokálni, hogy végigpusztította földjeiket, felégette házaikat, lángba borítva nemcsak a tanyákat, hanem még sűrűn lakott falvakat is. (7) Míg ez a háború a vártnál vontatottabban folyt, új szövetségeseink, a picenumiak egy újabb háborúról adtak hírt, amely joggal ígérkezett félelmesnek a sok kölcsönös vereség miatt: jelentették, hogy a samnisok fegyverkeznek, újra akarják kezdeni a háborút, és őket is csatlakozásra szólították fel. (8) A senatus köszönetet mondott a picenumiaknak, és az atyákat most már sokkal inkább a samniumi, mint az etruriai helyzet kezdte aggasztani. (9) A polgárokat a gabonaárak emelkedése is nyugtalanította. Azok a történetírók, akik szerint ebben az évben Fabius Maximus aedilis volt, arról tudósítanak, hogy komoly ínség köszöntött volna be, ha ő nem rendel gabonát, nem gondoskodik a szállításról és a szétosztásról, ezáltal a belügyek intézésében is bizonyságot téve háborús időkben már annyiszor kipróbált rátermettségéről. (10) Ebben az évben - nem jegyezték fel, miért — inferregnumot vezettek be. Interrex volt Appius Claudius, majd Publius Sulpicius. Ez utóbbi tartotta meg a consulválasztó gyűlést, amelyen Lucius Cornelius Scipiót" és Gnaeus Fulviust választották consullá [298]. (11) Az új év elején lucaniai követek járultak az új consulok elé, és elpanaszolták, hogy a samnisok, miután csábító ajánlataikkal nem tudták őket fegy! L. Cornelius Scipio Barbatus volt a Scipio család első tagja, akit a Via Appia melletti Scipio-kriptäban temettek el; a sirfelirata is ränk maradt (CIL 6-7). 590
