Page 280 [280]
(5) így a vezér vizsgálni és mérlegelni kezdte, hogyan sáncolhatnák körbe ma¬
gukat. A domb azonban olyan csupasz volt, a talaj annyira köves, hogy nem
akadtak cserjék, amelyekből sánckarókat vághattak volna, és a föld sem volt
alkalmas arra, hogy árkot ássanak, gyeptéglákat készítsenek, vagy akármilyen
más sáncmunkát végezzenek rajta. (6) Ráadásul a domb egyik oldalról sem volt
annyira meredek és nehezen járható, hogy az ellenség feljutását megnehezítse;
mindenütt enyhe lejtővel ereszkedett alá. (7) Hogy mégis emeljenek legalább
valami sáncszerűséget, a tehernyergeket rakták ki maguk köré a rájuk erősített
málhával együtt a szokásos magasságig felhalmozva, mintha sáncot emelnének,
és ahová nem jutott nyereg az erődítéshez, oda a legkülönfélébb poggyászokat
dobálták kupacba.
(8) A pun seregek, mihelyt megérkeztek, könnyedén felnyomultak a dombra.
Az erődítésnek ez a szokatlan módja először visszahökkentette őket, mintha
valami csodadolgot látnának. (9) Vezéreik közben mindenhonnan kiáltoztak
rájuk: Mit tátják a szájukat, miért nem rontják szét ezt a nevetséges alkotmányt,
amely még asszonyokat és gyermekeket sem tudna feltartani?" Hisz a málha
mögött meghúzódó ellenséget máris foglyuknak tekinthetik! — (10) Így korhol¬
ták őket megvető hangon vezéreik, de nem volt olyan egyszerű átugrálni vagy
eltakarítani az útjukba rakott holmikat, vagy utat vágni az összezsúfolt és még
málhával is betemetett nyergek között. (11) Miután azonban vashegyű doron¬
gokkal eltaszigálták az útból a málhát, és több helyen egyszerre utat nyitottak a
fegyvereseknek, minden oldalról birtokba vették a tábort. (12) A túlerőben lévő
győztesek mindenütt kaszabolni kezdték a megrettent, csekély védősereget.
A katonák nagy része így is el tudott menekülni a közeli erdőkbe, és eljutottak
Publius Scipio taboraba, amelynek az élén Tiberius Fonteius /egazus állt. (13)
Egyes források szerint Gnaeus Scipio a dombon esett el az első ellenséges roham
idején. Mások szerint néhányadmagával egy, a tábor közelében álló toronyba
menekült, amely köré az ellenség tüzet rakott, és elégette az ajtókat, amelyeket
semmi erővel sem volt képes feltörni. Így esett el a torony, és a bent tartózko¬
dókkal együtt a fővezért is levágták.
(14) Gnaeus Scipio Hispániába érkezése után a nyolcadik évben esett el,
29 napra rá, hogy fivére meghalt. Halálát nem kevésbé gyászolták egész Hispá¬
niában, mint Rómában. (15) Sőt, míg polgártársai gyászához hozzájárult még
! Cn. Scipio Kr. e. 218-ban érkezett Hispániába (XXI. 32. 3-4). Ez is amellett szöl, hogy
Livius bizonyára kompozíciós okokból helyezi az elbeszélésnek erre a pontjára — a 212-es
évbe — a Scipiók halálát, amely valójában 211-ben történt. Emiatt egyéb fontos hispáni¬
ai események is egy évvel későbbre datálandók, mint Liviusnál találjuk: így az ifjabb P.
Cornelius Scipio kinevezése Kr. e. 210-re, Új-Karthágó bevétele pedig 209-re.
279