Page 452 [452]
Maróneiából, és Ihrákia egész partvidékét szabadítsák fel Philipposz és a ma¬
kedónok uralma alól.
(5) Fel kellett keresniük a Peloponnészoszt is, mert amikor az előző követség
eljött onnan, bizonytalanabb állapotokat hagyott maga mögött, mint ha egyál¬
talán oda sem ment volna. Sok egyébről nem is szólva, válasz nélkül bocsátották
el őket innen, és hiába kérték, nem hívták össze a kedvükért az akhájok gyűlését.
(6) Ouintus Caecilius ezt kemény szavakkal felrótta nekik, ugyanakkor a spártai¬
ak! is keservesen panaszkodtak, hogy falaikat lerombolták, köznépüket Akhaiába
hurcolták és eladták rabszolgának, elvették tőlük Lükurgosz törvényeit, amelyek
mindaddig államuk alapjait jelentették. (7) Az akhájok főként azt a vádat igye¬
keztek elhárítani magukról, hogy nem voltak hajlandóak összehívni a gyűlést.
Felolvastak egy törvényt, amely szerint csakis akkor szabad a gyűlést összehív¬
ni, ha háború vagy béke ügyében kell dönteni, vagy ha a senazustól érkeznek
követek levéllel vagy írásbeli megbízatással. (8) Hogy a jövőben ne élhessenek
ezzel a kifogással, a senazus tudomásukra hozta: mindig biztosítaniuk kell a le¬
hetőséget a római követek számára, hogy megjelenjenek a szövetségi gyűlés előtt,
éppúgy, ahogy a senazus is fogadja őket, ahányszor csak akarják.
34.
(1) Miután ezeket a követségeket elbocsátották, és Philipposz saját embereitől
megtudta, hogy át kell adnia a városokat, és ki kell vonnia belőlük helyőrségeit,
mindenki ellen szörnyű haragra gerjedt, amit aztán a maróneiabelieken tombolt
ki. (2) Utasította Onomasztoszt, a tengerparti vidék elöljáróját, hogy ölesse meg
az ellenpárt vezetőit. Ö a király egy régóta Maróneiában élő embere, egy bizo¬
nyos Kasszandrosz segítségével egy éjjel thrák katonákat juttatott be a városba,
és ott akkora vérfürdőt rendezett, mintha a város háborúban esett volna el.
(3) A római követek felpanaszolták a király előtt, hogy milyen kegyetlenül
elbánt az ártatlan maróneiabeliekkel, és milyen gőgösen viselkedett a római
néppel szemben, hogy ellenség gyanánt mészároltatta le azokat, akiknek a senatus
döntése értelmében vissza kellett volna adnia szabadságukat. Erre ő makacsul
tagadta, hogy neki és embereinek közük lenne a dologhoz. (4) Maróneiában
véres belviszály tört ki — mondta -, mert a polgárok egy része őhozzá, más része
pedig Eumenészhez húzott. (5) Erről könnyen meggyőződhetnek: kérdezzék
csak meg magukat a maróneiabelieket! — Meg volt győződve ugyanis, hogy senki
sem mer majd egy szót sem szólni ellene, úgy megfélemlített mindenkit a nem¬
rég lezajlott mészárlás.
! Areusz és Alkibiadész, a fürannoszok alatt száműzetésbe kényszerültek képviseletében
(vö. XXXIX. 35. 7).
451