Seite 154 [154]
OCR
nánk a sereg kiegészítésére, nem voltak tengerészeink a hajóhad fenntartására, üres volt a kincstár. Még rabszolgákat is olyan feltétellel vásároltunk fel katonai szolgálatra, hogy vételárukat gazdáik majd a háború befejezése után kapják meg." (13) Ugyanilyen fizetési határidővel vállalták az állami bérlők, hogy gondoskodnak a gabona és a háborúhoz szükséges egyéb áruk szállításáról." Magunk adtunk rabszolgákat az evezők mellé, ki-ki vagyona arányában, és a zsoldjukról is mi gondoskodtunk.? (14) A senatorok kezdeményezését követve minden aranyunkat és ezüstünket felajánlottuk a köz számára; az özvegyek és árvák az államkincstárnál helyezték letétbe pénzüket. Megszabták azt is, hogy egy embernek otthon mennyi tört aranya és ezüstje, mennyi vert eztist- és bronzpénze lehet.* (15) Amikor ilyen idők jártak, matrónáinkat csak a drága ruhák és ékszerek érdekelték, olyannyira, hogy ezt az Oppius-törvénnyel kellett korlátozni? Akkor, amikor a senazus 30 napra korlátozta a gyász idejét, mivel mindegyik matróna gyászolt, és ezért Ceres ünnepét nem lehetett megtartani?" (16) Ki ne látná be, hogy ezt a törvényt az állam ínsége és nyomora írta, mert minden magánember pénzét közcélra kellett fordítani, annyi időre, amíg fennáll az ok, amiért hozták? (17) Hiszen ha minden időkre érvényesnek kell tartanunk mindazt, amit akkor a senatus elhatározott és a nép jóváhagyott, miért adjuk vissza a polgárok kölcsönvett pénzét? (18) Miért rendelünk meg állami építkezéseket azonnali készpénzfizetés ellenében? Miért nem vásárolunk rabszolgákat katonai szolgálatra? Miért nem mi, magánemberek állítunk evezősöket, mint akkoriban? 7. (1) Minden más rend, minden ember érezheti, hogy az állam helyzete jobbra fordult, csak hitveseitek ne élvezzék az általános béke és nyugalom gyümölcseit? (2) Mi, férfiak biborban järunk, hisz biborszegélyt hord a f6tisztségviselé és a pap; gyermekeink is biborszegélyes togat dltenek; a colonidk és municipiumok tisztségviselőinek, itt Rómában pedig még a legalacsonyabb rangúaknak, az utcák felügyelöinek® is megadjuk a bíborszegélyes tóga viselésének jogát, (3) sőt nemcsak életükben viselhetik e megtisztelő megkülönböztetést, de haláluk után ezzel együtt hamvasztják el őket. Csak asszonyainkat akarjuk eltiltani a bíbor viselé1 V6. XXII. 57. 11, XXIV. 18. 12. 2 Vo. XXIII. 48. 4-49. 4. 3 Vo. XXIV. 11. 7-9. 4 Vo. XXVI. 18. 14; 36. 5 Lásd XXII. 56. 4-5, a hozzá fűzött jegyzettel. f Az utcák felügyelői Kr. u. 7-ben kapták meg a bíborszegélyes tóga viselésének jogát; a hivatal korábbi történetéről nem sok információ áll rendelkezésünkre. 153
