Oldal 145 [145]
OCR
össze a főtéren, és mindenki az állam első emberét kereste. Egyesek ráhibáztak az igazságra, hogy száműzetésbe vonult, (11) mások úgy vélekedtek — és ezt hangoztatták többen —, hogy a rómaiak tették el láb alól. Az arcokon különböző érzelmeket lehetett megfigyelni, ahogy ebben a belső ellentétektől és pártviszályoktól megosztott városban várható is volt. Végül megérkezett a hír, hogy Hannibalt Kerkinán látták. 49. (1) A római követek közölték a karthágói államtanáccsal: A római atyáknak biztos értesülésük van arról, hogy annak idején Philipposz királyt elsősorban Hannibal bujtotta fel, hogy háborút indítson a rómaiak ellen, (2) most pedig Antiokhoszhoz és az aitólokhoz küldött leveleket és futárokat, és Karthágó fellázításán mesterkedik. Most is csak Antiokhoszhoz indulhatott, hisz addig nem nyugszik, amíg világháborút nem robbant ki. (3) A karthágóiak ezt nem hagyhatják büntetlenül, ha biztosítani akarják a rómaiakat, hogy ez nem az ő akaratukból és állami döntés alapján történt. — (4) A karthágóiak azt felelték, hogy mindent meg fognak tenni, amit a rómaiak elvárnak tőlük. (5) Hannibal szerencsésen megérkezett Türoszba, ahol Karthágó alapítói! a tisztelet mindenféle megnyilvánulásával fogadták a nagy hírű férfiút, mintha csak második hazájába érkezett volna. De csak néhány napig maradt itt, aztán elhajózott Antiokheiába. (6) Itt az a hír fogadta, hogy a király már elutazott KisÁzsiába. Így csak a fiával? találkozhatott Daphnéban,? az ünnepi játékokon, aki szívélyesen fogadta. Ezután késedelem nélkül továbbhajózott. (7) Epheszoszban érte utol a királyt, aki még habozott, és nem tudott dönteni a római háború ügyében; Hannibal érkezése azonban nagy mértékben hozzájárult, hogy végső elhatározásra jusson. (8) Az aitólok is ekkor idegenedtek el végleg a római szövetségtől, mivel a senatus követeiket, akik első szerződésük alapján visszakövetelték Pharszaloszt, Leukaszt és még néhány más várost, Titus Ouinctiushoz utasította. ! Természetesen nem maguk az alapítók, hanem azok kései leszármazottai. Az ókori gondolkodásban egy-egy nép diakrón tekintetben is annyira egységet alkot, mintha minden egyes tagja a nép történetének minden pillanatában jelen lett volna. ? Az ifjabb Antiokhosszal. 3: Antiokheia egyik külvárosa, ahol a királyi vadaskert és több szentély kapott helyet. 144
