Seite 128 [128]
OCR
rolódtak el a történtektől, mondván, egyetlen gyilkosság sem állami határozatból történt. Erre Ouinctius követeket küldött Athénba és Akhaiába, hogy tanúul hívják a szövetségeseket, hogy ő igazságos és jogos háborút fog indítani a boiótok ellen. (9) Ezután megparancsolta Appius Claudiusnak,! hogy a sereg egyik részével vonuljon Akraiphiába, a másik felével pedig ő vette körül Koróneiát; menetoszlopaik különböző irányban indultak el Elateiából, és útközben végigpusztították a földeket. (10) A boiótokat megrázta ez a csapás, és mindenütt általánossá vált a rettegés és menekülés. Ezért követeket küldtek, de azokat nem engedték be a római táborba. Épp akkor érkeztek oda az akhájok és az athéniak. (11) Az akhájok közbenjárása bizonyult hathatósabbnak, mivel ők eleve elhatározták, hogy ha nem tudják kieszközölni a békét a boiótok számára, harcba szállnak ellenük a rómaiak oldalán. (12) Az akhájok jóvoltából a boiótok engedélyt kaptak, hogy a római vezér elé járuljanak és beszéljenek vele. Ő pedig azzal a feltétellel, hogy kiszolgáltatják a bűnösöket, és büntetésül összeadnak 30 talentumot, megadta nekik a békét, és abbahagyta az ostromot. 30. (1) Néhány nap múlva megérkezett Rómából a tíz megbízott, és az ő javaslatuk alapján megkötötték a békét Philipposszal, a következő feltételekkel: (2) Európa és Kis-Ázsia minden görög városa szabadon élhet, a saját törvényei szerint. Ezek közül azokból, amelyek Philipposz hatalmában voltak, a király kivonja csapatait, és kiürítve átadja őket a rómaiaknak még az Iszthmoszi Játékok megkezdése előtt. (3) Philipposz kivonja helyőrségeit a kis-ázsiai Eurómosz, Pédasza, Bargülia, Iaszosz, Mürina, Abüdosz, Ihaszosz és Perinthosz városokból is," mert ezekről is úgy döntöttek, hogy legyenek szabadok. (4) Kiosz polgárainak szabadsága ügyében Ouinctius megírja Prusziasznak, Bithünia királyának, hogyan döntött erről a senatus és a tíz megbízott. (5) Philipposz visszaadja a rómaiaknak a foglyokat és a szökevényeket, továbbá átadja minden emelt fedélzetű hajóját, kivéve ötöt és a nagysága miatt szinte irányíthatatlan, 16 sor evezővel hajtott királyi gályát. (6) Nem lehet 5000 főnél nagyobb hadserege, és nem tarthat elefántokat. Nem viselhet háborút Makedónia határain kívül a senazus jóváha! Ap. Claudius Pulcher, aki aztán 185-ben lett consul. ? A szerződés valójában csak az eddig is független görög városok szabadságát rögzítette; a Philipposz uralma alatt lévők most a rómaiak kezére kerültek, és helyzetük egy darabig bizonytalan maradt. $ Livius pontatlanul fogalmaz: a lémnoszi Mürina, a hasonló nevű szigeten fekvő Ihaszosz és a thrákiai Perinthosz nem tartozik a kis-ázsiai városok közé. 127
