Oldal 127 [127]
I26 VI. AZ OKTATÓK ELKÉPZELÉSEI AZ OKTATÓI KOMPETENCIÁKRÓL
3. KUTATÁSI MÓDSZER ÉS ESZKÖZÖK
Az elemzéshez a hazai oktatók körében végzett online kérdőíves vizsgálat azon
adatait használtuk fel, amelyek az oktatói kompetenciákra vonatkoztak. Iovábbá
az elemzésbe bevontuk azokat a háttéradatokat, amelyek az oktatók képzési te¬
rületi megoszlására és tanítási tapasztalataira vonatkoznak. A kérdőív általános
bemutatása, a minta és mintaválasztás leírása a 3. fejezetben található, itt most
csak az oktatói kompetenciákkal kapcsolatos kérdés kialakítását mutatjuk be.
Az oktatói kompetenciákkal kapcsolatos elképzelésekre a kérdőívben két zárt kérdés
vonatkozott, melyeket a nemzetközi szakirodalomban ismert oktatói kompeten¬
ciarendszereket elemezve, azokat a hazai kontextusra adaptálva alakítottunk ki.
Így összesen 13 kompetenciaterület esetében kellett az oktatóknak eldönteniük,
hogy mennyire tartják fontosnak az adott kompetenciaterületet és hogy mennyire
érzik magukat eredményesnek az adott területen. A válaszokat 1-10-ig terjedő
skálán kellett értékelniük. Az adatok feldolgozásához leíró statisztikai eljárásokat
alkalmaztam. A képzési területek és a tanítási tapasztalatok szerinti különbségek
elemzésénél az oktatói kompetenciák esetében a Kolmogorov-Smirnov-próba
szignifikáns volt, ezért a Kruskal-Wallis-próbát alkalmaztam.
4. EREDMÉNYEK
Az eredményeket a kutatási kérdések mentén mutatjuk be. Először az oktatók
vélekedését az oktatói kompetenciák fontosságáról és arról, hogy mennyire érzik
eredményesnek magukat ezeken a területeken, valamint azt, hogy e kettő hogyan
kapcsolódik össze az elképzeléseikben. Majd az észlelt kompetenciák esetében
— mivel ez nagyobb eltéréseket mutatott, és a hosszú távú fejlesztési célok szem¬
pontjából is különösen meghatározó — összegezzük a képzési területek és a tanítási
tapasztalatok szerint megmutatkozó különbségeket.
4.1. Az oktatói kompetenciák fontossága és az észlelt kompetenciák
Az oktatók a 13 kompetenciaterület közül 8 esetben a 10-es skálán 8-nál magasabb¬
ra értékelték a kompetenciák fontosságát, ami magas szintű elfogadottságot jelent
(I. 6.2. táblázat). Azt lehet mondani, hogy a tervezés, tanulásszervezés, értékelés
folyamatait és az új szakmai tartalmak tanítását kiemelten lényegesnek tartják.
A szakmai fejlődéshez kötődő kompetenciaterületek ezzel szemben már vegyes
képet mutatnak; a tanulási környezetek és a hallgatói csoportok támogatásához
kötődőek pedig inkább a kevésbé lényeges területek közé tartoznak.