OCR
PASZTORALTEOLOGIAI MEGFONTOLASOK A LELKESZI SZOLGALATROL (apostolok, tanítók, próféták, evangélisták), a gyógyítás szolgálata (diakónusok), a vezetés szolgálata (püspök, presbiterek) és egyéb, a közösség felé végzett szolgálat (nyelveken szólás, a nyelveken szólás megmagyarázása stb.). Minden esetben fontos, hogy a hivatal betöltője részesüljön a Szentlélek ajándékában, illetve az egyház imádság és kézrátétel által felismerve Isten akaratát, elismerje az elhívott személyeket a közösségi funkciók betöltőiként. A kezdetekben a karizma felismerése és nem a hivatalos tisztség az, ami szervezte az egyház életét. A Szentlélek által ajándékozott kegyelmi ajándékot Dirk Keller a karizmákról szóló könyvében a következőképpen definiálja: , A karizma a kegyelem emberileg nem megszerezhető megnyilvánulási formája, melyet a Szentháromság Isten a Szentlélek által minden hívőnek ad az Ő akarata szerint, azzal a céllal, hogy a hívőt a szolgálatra képessé tegye, és elhívja az egyházi közösségen belül és a világban." Az egyházban végzett szolgálat tehát az üdvtörténet részeként értelmezhető, mint a Szentlélek megjelenésének egy formája." Az első Korinthusi levél 12. fejezetében Pál apostol felsorol kilenc olyan princípiumot, melyek meghatározóak a későbbi egyházi szolgálat fejlődésére nézve: — a Szentlélek ajándékával megajándékozott ember Jézus Krisztust urának vallja (1—3); — minden ajándék a Szentháromság Istentől jon (4—6); — minden keresztyénnek van legalább egy ajándéka (7a); — az ajándékok az egyház építésére vannak (7b); — sokféleség van az egységen belül, a keresztyéneknek nem kell elvárni, hogy mindenki ugyanazzal az ajándékkal bírjon (8—10); — a Szentlélek maga dönti el, hogy kinek milyen ajándékot ad (11), a hívők kereshetik és imádkozhatnak bizonyos ajándékokért (12,31; 14,1), de Isten dönti el, hogy kit milyen ajándékban részesít; minden ajándék szükséges az egyház küldetésének betöltéséhez, egyikről sem mondható az, hogy felesleges vagy szükségtelen (14,26); — van sorrend az ajándékok között, de ez inkább kronológiai, egymásutániság, mintsem rangsor. Az apostolok és próféták fontos szerepet töltöttek be az egyház korai életében (Ef 2,20), a tanítók feladata az újonnan megtértek segítése, illetve az összes többi ajándék a már működő gyülekezet életét hivatott segíteni; — egy valaki nem birtokolhatja az összes ajándékot (29—30). — nincs olyan kegyelmi ajándék, mely feltétele lenne az üdvösségnek. 8D. Keller: Charisma als Grundbegriff der Praktischen Theologie - Die Bedeutung der Charismenlehre fiir die Pastoraltheologie und für die Lehre von Gemeindeaufbau, Zürich, TVZ, 2011, 299. 14 7. W. Thomson: Ministry — Christian, in K. D. Sakenfeld (ed.): The New Interpreters Dictionary of the bible, Me-R, Volume 4, Nashville, Abingdon Press, 2009, 93-98., 96. 16