Seite 159 [159]
158 e Köztes terek
, Ha valaki a világban meghallja azt, hogy magyar cigány, akkor a zene jut
eszébe; az a Hungaricum, amit a magyar cigányzene képvisel. Ha egy ma¬
gyar hallja meg azt, hogy magyar cigány, akkor a VIII. kerület jut eszébe,
azaz xa gettóv; akkor csalások, gaztettek, betörések jutnak eszébe. Már csak
ilyen sztereotípiákban gondolkodik az ember. Valóban magas a VIII. kerü¬
leten belül a romák aránya. És vagy ezzel összefüggésben, vagy nem; a mun¬
kanélküliek aránya is magas, a mély szegénységben élők aránya is magas,
a VIII. kerületi születéskor várható átlagéletkor viszont alacsony. Állítólag
alacsonyabb, mint más kerületekben. De én a egettós másik arcára voltam
kíváncsi. Mert van másik arc is. Persze. Sok másik arc van. Az egyik arc
például olyan, mint mikor egy nyáron beköltöztem a VIII. kerület slumoso¬
dó, szagos, gangos bérházának egy kis lakásába. Dúlt az élet az udvaron, az
utcán, a játszótéren. [...] Hogy cigányok, vagy nem cigányok voltak, szinte
mindegy is. Mindenki beleolvadt ebbe a forgatagba. Otthon érezhetted ma¬
gad. Nem lógtál ki. Bármit csinálhattál. Mindenki dühöngött mindenkire,
állandóan folyt a perpatvar. Mégis mindenki elfogadott mindenkit. Nem
volt más lehetőség. Egy évig tetszett nekem ez az élet, de utána visszavágy¬
tam a saját kommersz normáim közé és elköltöztem. Ekkor tudatosult csak
bennem, hogy a konszolidált, a snormáliss társadalom mennyivel hidegebb,
magányosabb és szomorúbb. Senki nem zavar senkit, akkor sem, ha kelle¬
ne, hogy valaki bekopogjon. Aztán jóba lettem egy muzsikus cigány család¬
dal. Egy újabb arca az úgynevezett gettónak: muzsikus cigányok. Magukat
a cigányok arisztokratáinak tartják. Legtöbbjük VIII. kerületi lokálpatri¬
óta. [...] A muzsikus cigányok is, azok, akikre egy ország lehetne büszke,
akik a magyarok jó hírét viszik zenéjükkel, hát ím ők is itt élnek a VIII. ke¬
rületben. A többi, nem muzsikából élő kevésbé asszimilálódott cigányokkal
együtt. Elérhető távolságban. A VIII. kerületben. Aki kíváncsi, aki szeretné
kultúrájukat felfedezni, az elindulhat. Tehet egy lépést feléjük. Közelíthet."?5
Az egykori bemutatkozó szövegben egyszerre kerültek elő a VIII. kerület¬
tel, illetve a romákkal kapcsolatban általában fennálló sztereotípiák (gettó,
muzikalitás, szabad(os) élet, melegség, , más normák") és próbáltak kilépni
ezen előítéletek zárásából, a kulturális közelítés segítségével. A szöveg am¬
bivalens viszonyt tükrözött, amely egyszerre tartalmazta a , vadak" mellett
élés, a szomszédi, vagy baráti kapcsolat, a távolságtartás és az egzotizálás
élményét. A sztereotípiáktól való megszabadulás vágya itt tehát csak újabb
sztereotípiákat szült, a romák ebben az esetben sem tudtak az őket régóta
meghatározó, sablonos reprezentációkból kilépni: a szabad vérű, vidám, sze¬
43 Színes cigányok. http://beyondbudapest.hu/aloldalak/nyockerunk.html.