Oldal 145 [145]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN ahogyan azt Abélard teszi. Ez persze önmagában is kérdést vet fel annak fényében, amit Borbély Gabor emel ki Héloise válaszából a Szerencsétlenségeim történetére saját Nachverstüándnisének kialakítása során. Abaelardus azt hallgatja el javarészt, hogy a kapcsolatukat Héloise szerint kizárólag az menthette volna meg, ha a lehető legnagyobb mértékben függetlenítik a társadalmilag elfogadott viselkedés formáitól. Abaelardus ugyan röviden megemlíti a Szerencsétlenségeim történetében Héloise házassággal szembeni érvei között, hogy Héloise ,,kedvesebbnek", Abaelardus szempontjából pedig , tiszteletet parancsolóbbnak? tartotta, ha a ,barátnőjének" és nem a , feleségének" hívják. Héloise érvelésének azonban — Abaelardus rekonstrukciójában — ez csupán apró, elhanyagolható töredékét képezi. Héloise számára mindazonáltal — úgy tűnik — ez a kulcsa annak, amit közölni kívánt Abaelardusszal. A levelében ezt utólag is egyértelműen kifejezésre juttatja: , habár a vfelesége név szentebbnek &s tärsadalmilag elfogadottabbnak (ualidius) tünik, a »barätnö« szó, vagy, ha nem botränkozol meg ezen, az »ägyas« (concubina) es a »kurva« (scortum) számomra mindig édesebb volt", írja már apátnőként. Mégpedig azért, folytatja, mert annak idején úgy gondolta, hogy , minél inkább megalázkodom előtted, annál inkább a kedvedre valónak tekintesz, és így még dicsőséges hírnevedet is kevésbé rombolom." , Isten a tanúm rá", fűzi hozzá végül, hogy , ha Augustus, a világegyetem ura arra méltatna, hogy házastársává tegyen és örök időkre nekem ajándékozná a földkerekség egészét, akkor is kedvemrevalóbbnak és méltóbbnak gondolnám, hogy a te ribancodnak (tua meretrix) nevezzenek, mint a császár nejének.?"" Ám függetlenül most attól, hogy az ebben az idézetben megjelenő megfogalmazásokat mennyire tartjuk összeegyeztethetőnek valamiféle a szégyen iránti természetes-női érzékenységgel, érdemes kitérni arra a misch-i emberképre is, amelyben fölbukkannak ilyen , természetes" jellemvonások. A ,természetek" problémája Talán nem is független egymástól Misch két meggyőződése, mely szerint egyfelől az önéletírások tanulmányozása révén lehetséges objektív megismerés a szellemtudományokban; míg másfelől a jelek szerint úgy véli, vannak változatlan természetek. Ilyesmit olvasunk például az alábbi idézetben, amely előrevetíti azt is, ahogy a nők esetében beszél efféle természetről. 257 Borbély: Ouanto rariora, 58—59. + 144 +
