Page 48 [48]
OCR
A DILTHEY-HAGYATÉKOT GONDOZÓ TANÍTVÁNY korábban a nagy vallási gondolkodók tették. Persze saját magátis ebbe a táborba sorolta, csak míg az említettek filozófiáját , diktatórikusnak? látta, a sajátját szerényebbnek, a tudományokkal karöltve kibontakozónak gondolta. Ezt a sajátos viszonyt azonban nem hatásösszefüggésként jelenítette meg, sem egyik, sem másik irányban. A következő , széljegyzetben" Misch egy ponton igazat ad Kamerbeeknek, aki felfedezte, hogy Nietzschének volt tudomása Dilthey törekvéseiről legalább anynyiban, hogy valamennyit olvasott az Einleitung in die Geisteswissenschaftenből és ítéletet is mondott a benne kibontakozó filozófiáról. Kamerbeek a Dilthey-nél 1884-ben habilitált Heinrich von Steinra utalt, akit Nietzsche is nagyra tartott, s aki valószínűleg közvetített közöttük. A részletek elhagyásával a lényeges pontra térve: Misch egyetért Kamerbeekkel abban, hogy a Vidám tudomány utolsó részének 355. aforizmája bizonyosan Dilthey 1883-ban megjelent és von Stein által kiközvetített Einleitungjára vonatkozik. Az aforizma címe ,,»Megismerés«fogalmunk eredete". A releváns passzus a következő: Ha [a megismerésre törő, igénytelen filozófusok] újra föllelnek a dolgokban, a dolgok alatt, a dolgok mögött valamit, ami nekünk, sajnos, nagyon is ismerős, például egyszeregyünket vagy logikánkat, vagy akaratunkat és vágyunkat, rögtön milyen boldogok! Mert , amit ismerünk, azt megismertük" (Was bekannt ist, ist erkannt): ebben egyetértenek. Még a legóvatosabbak is úgy vélik, hogy az ismert (das Bekannte) legalábbis könnyebben ismerhető meg (erkennbar), mint ami idegen; például módszerként ajánlják, hogy a , belső világból", ,a tudat tényeiből" induljunk ki, mert az a számunkra ismertebb világ! Tévedések tévedése! Ami ismert, az megszokott; és a megszokottat lehet a legnehezebben megismerni, azaz problémának, vagyis idegennek, távolinak, ,rajtunk kívül állónak látni." Az aforizma zárlata nyomán még bizonyosabbak lehetünk abban, hogy valóban Dilthey-re tett célzással van dolgunk: A természettudományok nagy biztonsága a lélektannal és a tudat elemeinek kritikájával szemben - szinte már mondhatnánk: e természetellenes tudományokkal szemben — épp azon alapul, hogy az idegen dolgot tekintik tárgyuknak: miközben ha egyáltalán tárgynak akarjuk tekinteni a nem-idegent, az már szinte ellentmondással teli és ellentmond a józan észnek." §7 Friedrich Nietzsche: Válogatott írásai, ford. Szabó Ede, Budapest, Gondolat, 1984, 208. #8 TJo., 208—209. A fordítást módosítottam. + A7 +
