Oldal 161 [161]
OCR
160 e Eltűnt falusi világok A föld és annak megmunkálása esztétikai érték (, szebb dolog", , elegánsabb", ,jobban örült akárki egy szép darab földnek"), ezzel szemben bármilyen iparszakma kosszal-piszokkal jar („koszvakarök”, „rissz-rossz csizmak”), tovabbä semmittevés jellemzi. A mást vagy a számára kulturálisan idegent a tisztaság és a szennyezettség ellentétében jeleníti meg és távolítja el önmagától, ami hierarchiát teremt (, lenézték az iparosokat, meg is lehet érteni"), igaz, az oppozícióban az emlékező attitűd, a fáradságos földművesmunka idealizálása is szerepet játszik. A narráció az egyik szomszédasszony által elmesélt történettel egészül ki, ami a csoportok közötti mentális távolságot-közelséget az interakciókkal szemlélteti. Bár a , ftőmolnár" (ez mégiscsak valami rangot ad neki) és a gazdalány is esztétikailag vonzó (, szép legény volt", , szépen öltözködött"), és megvan a választás lehetősége (ami dramaturgiailag fontos eleme a történetnek), utóbbi végül a bemutatott kulturális normának (és az elbeszélés egységének) megfelelően cselekszik.§" Ami arra a következtetésre vezet, hogy a különböző nézőpontokat (aktor, emlékező, történetmondó) egyesítő elbeszélő technika nemcsak felhasználja, hanem alakítja is a reprezentációkat. A csoportos terepmunka során megszokottá vált, hogy ugyanazokat az adatközlőket - hasonló vagy más-más témakörben - több etnográfus is megkérdezte. Nemes Bélával az 1940-es évek végén Tiszaigaron Fél Edit és Bakó Ferenc készített interjút. s Legfinomabb közöttük a lakatos és a gépész. Második helyen van a szabó, szűcs, kalapos. Harmadik helyen az asztalos. Negyedik helyen a kerékgyártó, bognár, az még elég tiszteletreméltó. Azután jön a kovács, a suszter a legutolsó. A bádogos tekintélytelen. Egy ponyván árul a cigánnyal. A molnár tiszteletbeli ember, mert az hal meg legutoljára éhen. Az első csoportba tartozik. A hentes és a mészáros tiszteletbeli ember. A borbély egy ponyván árulhat a szabóval. A szíjgyártó is tiszteletben álló ember... Az iparosnál általában tisztább a családi élet, mint a parasztnál." Márki Péter idevaló születésű volt, 1939-ben halt meg nyolcvanéves korában. Annak az apja úriember volt, az anyját hívták Márki Zsuzsannának, ott szolgált a Sárközieknél, azoktól lett Márki Péter. Nagyon tisztességes ember volt, de a mestersége miatt is Márki úrnak szólították. Vannak, akiket nem szólítanak, kivált, aki korabeli. Ennek nem voltak rokonai Igaron, nem úgy, mint más parasztember, ha #5 Douglas, M. 1966. 35-36. #6 A , mesterjancsi" lekezelő kifejezést a 40-50 holdas gazdák használták. A keceli iparossägrol Juhasz A. 1984. 667-694.
