Oldal 148 [148]
OCR
A rétegződés emlékezete + 147 ségházára , feljárókat" bizalmas viszony fűzte őket a falu elöljáróihoz, azaz a származás és a kiváltságok, a formális és az informális kapcsolatok, valamint az uralmi pozíciók jelölik ki a helyüket a falusi struktúrában. Nem egy elitekről szóló szociológiai értekezést, hanem egy személyes viszszaemlékezést olvastunk ezúttal, érdemes ezért a szöveget is szemügyre vennünk. Családok jelennek meg az elbeszélésben (a legrégebbi, a hagyomány szerint a települést alapító familiäkröl van sz6, akikről határrészeket, szőlőket neveztek el)", és az emlékek többször képszerű jeleneteket ideznek fel („hetköznap is az utcán jobban voltak öltözve, bot a kezében, szép tajtékpipa, ami elarulta, hogy 6 gazdalkodo ember, nemes ember"). De a narráció mintha az egykori kurialista falu közvéleményének hatására is utalna, amely a nemesek kiválóságának tudatát megteremtve és fenntartva, a társadalmi hierarchiát elfogadottá teszi (, azt mondták, csak a Palotayak. .. lehetnek még kisbírók is", úgy tartották, ők egy fokkal különb emberek... és tényleg azok is voltak"). Bár ez alighanem elfojtott indulatokat váltott ki, látens (és mentális) konfliktusokat eredményezett (és hát ezért egy kis gyűlölet más emberekben is élt"). Az etnográfus az adatközlőt a nemesekről kérdezte, aki azonban — hogy a különbséget kiemelje — másokat is megelevenít. Az elénk táruló társadalomkép dichotomikus (nemesek/gazdák - szegény emberek), a distinkció lényege a szituatív viselkedés, a helyi hatalomhoz (a tekintélyhez) való viszony különbözősége. Az előbbiek magatartása a tanácsházán természetes, az utóbbiakra a kisebbrendűség és a feszélyezettség, sőt ennek látható tünete jellemző (,,halóverejték"). E mozzanatok megjelenítése talán a leginkább fejtörésre okot adó részlete az elbeszélésnek, ami az identitás vagy az identifikáció képlékenységére és változatos narratív eszközeire hívja fel a figyelmet. Az emlékező nagyapja pásztorember, akit az említett szituatív viselkedés minősít (, voltak azért olyan emberek, akik feltörték magukat, és bátran oda mertek menni a Tanácsházához. Ilyen volt az én nagyapám is. . . nagy tiszteletben tartották"), és aki ezáltal a nemesekkel vagy a , feljárókkal" lesz egyenrangú." Az apa és a beszélő ( őmaga") nem része a történetnek, mely a befejező szakaszban, megismételve és kiegészítve a korábbi motívumot, párbeszédekkel kelti életre a , főjegyző úr" és a , szegény ember" közötti, majd az azt követő otthoni jelenetet. (,, Mikor belépett az a szegény ember, először a szemüveg fölött nézett rá, utána meg alatta. Elüvöltötte magát: Te mit akarsz! Akkorra a szegény embert a halóverejték már verte kifelé...") Az epizód egészen élethű és élményszerű, kon#5 Szabo L. 1882. 235-239. 46 A megbecsülés , jele", hogy , Szolnokra is elvitték hintóval", ami a képviselévalasztasokra való szervezett szállításra vonatkozhat. Szabó L. 1982. 270.
