Oldal 135 [135]
OCR
134 e Eltűnt falusi világok válik). Az orosházi gazda, Györgyi Lajos agrárpolitikusként a parasztság polgárosodásának programját képviseli, és ugyanezt fogalmazza meg memoárjában. A paraszti termelést, mint életformát mutatja be, és a megérzéssel szemben a meghaladást avatja értékké. A narratívák lehetőséget adtak a termelés piacivá alakulását leíró tipológiák, valamint a szereplők által felidézett gyakorlatok és azok jelentéseinek szembesítésére. Egry Zsigmond vagy a tiszaigari Császár Lajosné számára a saját szükségletre termelés a megélhetés napi kényszereivel és a vágyott önállósággal (a , saját kenyéren éléssel") azonos, egy átányi gazda viszont a presztízs egyik elemének tekintette." A vámosmikolai Vékony István elbeszélésében a piaci árusítás az ismétlődő kistételű eladásokkal, a kalkulációval, a haszonként elkönyvelt bármilyen csekély bevétellel szokássá, illetve mentalitássá rögzült. Györgyi Lajos emlékiratában pedig a piac az exportra termelést, a rugalmasságot, a kereslet és a kínálat szabályozta árak figyelembevételét jelenti, és a modernizáció feltétele. A , piac" endogén (falun belüli) és azon kívüli szabályai is különbözőek voltak, míg a megtermelt felesleg értékesítése vagy a gabonahitel a falusi pauperizmus kezelésére, valamint a társadalmi függőségek és a személyes lekötelezettségek fenntartására is alkalmas lehetett. Milyen jelentései voltak a morálnak? A bizalom, ami a jövőbeli bizonytalanság és a kockázat csökkentésére szolgál, lokális jellegű, a személyes kapcsolatokból ered, és több elbeszélésben az ezeket a kapcsolatokat leegyszerűsítő és elszemélytelenítő, egyúttal akommunikáció szabadságát korlátozó írásos (formalizált) szerződéssel szemben, a szó ereje válik etikai paranccsá. A narratívákban azonban a szóbeli megállapodások gyakori megszegéséről is olvashatunk, ez minden bizonnyal szintén az orális kultúra sajátja, s az ethosz és a gyakorlat, az explicit és az implicit értékek egyidejűségére hívja fel a figyelmet: a falusi világ látszólag szigorú szabályai, valamint morális diskurzusai, amit az adatközlők fontosnak tartottak az etnográfusokkal is megosztani, éppen az individuális morál , hiányosságait" igyekeztek elfedni." 386 , Nem vettem se egy szálat, se egy szemet egész életemben, megvótunk a magunk vagyonába." Fél Edit és Hofer Tamás átányi gyűjtése (1961). Néprajzi Múzeum, EA 12083. °°” Bourdieu, P. 2009. 250-251, Ladurie, E. 1997. 515-520.
