Oldal 90 [90]
OCR
MI A DIÁKOK DOLGA A DRÁMÁBAN MI A DIÁKOK DOLGA A DRÁMÁBAN? Segíti a tantermi munkát, ha a mind a tanár, mind a diákok számára világos, hogy kinek mi a dolga. A kölcsönös bizalom építését szolgálja az, amit Neelands szerződéskötésnek"? nevez. Amikor a tanár eltér a megszokott iskolai menetrendtől, elvárásoktól, tevékenységektől, akkor az óra elején tisztázni kell, hogy mit kínál, és mit vár el a diákoktól. A keretek tisztázása a dj4ákkoknak kapaszkodót kínál, kialakul egy képük arról, hogy mit várhatnak az órától. A szerződéskötés lehetővé teszi azt is, hogy a közös gondolkodás szabályai tiszták legyenek mindenki számára, és így a szabályokra való hivatkozás nem válik személyeskedéssé: , Az óra elején azt beszéltük meg, hogy végighallgatjuk egymást. Tartsuk ehhez magunkat!" Persze akkor szerződünk, ha nem egyoldalú diktátumról van szó, hanem az egyeztetés, a kölcsönösség szerepet kap ebben a folyamatban is: , Szeretném azt kérni, hogy... Cserébe viszont ígérem, hogy..." Izgalmas kettősség egy drámaóra tervezésénél, hogy mit kell megkötnie a tanárnak, és mit hagy szabadon a résztvevőknek. Egyrészt érdemben kell teret biztosítani a diákoknak, hogy a történet fikciójába beépíthessék saját gondolataikat, tapasztalataikat, véleményüket, és ne végrehajtó szerepük legyen, hanem a dráma alkotóivá váljanak. Ehhez a tanárnak elegendő struktúrát kínálnia: olyan állványzatot kell létrehoznia, ami mentén építkezhetnek a résztvevők, épülhet a folyamat. Ugyanolyan ijesztő tud lenni egy-egy csoport számára, ha hirtelen túl nagy szabadság és felelősség szakad a nyakukba, mint amilyen lelombozó, ha nincs érdemi terük a gondolkodásra, cselekvésre. Jó irányelvnek tekinthető, hogy fokozatosan egyre nagyobb teret és felületet kapjanak a résztvevők a döntésekben, a tartalmak meghatározásában. Fokozatosan válik a tanár történetéből a csoport közös történetévé a dráma. Nyilván ehhez fontos kiindulási pont, hogy olyan témát, problémát vagy nézőpontot kínáljunk a diákoknak, ami igazán érdekli őket. MIT VIZSGÁLUNK? A tanárnak önbizalmat, az óratervnek meg tiszta referenciapontokat ad, ha tisztán meg tudjuk fogalmazni, hogy mi az, amit vizsgálni akarunk egy történeten keresztül. Tervezésnél vagy tevékenységek adaptálásánál tisztábban tudunk strukturálni, az óra közben pedig rugalmasabban tudunk reagálni, ha van egy egyértelmű központi kérdésünk a vizsgált történet kapcsán. 139 Neelands: Dráma a tanulás szolgálatában, 37. +89 +
