Oldal 175 [175]
OCR
174 u URBÁN RÓBERT - PÉNZES MELINDA lye 4,27-szer [2,73-6,69] nagyobb a legmagasabb iskolai vegzettsegüekhez viszonyitva. Ugyanakkor figyelemre meltö, hogy a legmagasabb iskolai vegzettsegliekhez viszonyitva minden mäs csoportban magasabb a rendszeres dohányzás esélye (szakmunkäsoknäl: 3,63 [2,32-4,88], Erettsegizetteknel pedig 1,87 [1,28-2,74]). A mintázódás lényegében független attól, hogy az élettartamra vonatkozó vagy az aktuális rendszeres dohányzást vizsgáljuk. Az összefüggések leíró-statisztikai elemzése során az életkor és a lakhely urbanizációs szintje nem mutatott összefüggést a rendszeresen dohányzók arányával. A hagyományos dohányzáshoz képest eltérő mintázatot látunk az e-cigarettával kapcsolatban (7. táblázat). Nem meglepő, de szembetűnő az e-cigaretta használatának eltérő életprevalencia-értéke a különböző életkori csoportokban. Az élettartam-mutatóban az e-cigaretta kipróbálása elterjedtebb a fiatalok körében. Az életkori csoportok szignifikánsan különböznek az élettartam során való használatban, de az aktuális használatban nem. Mindez arra utalhat, hogy elsősorban az e-cigarettával kapcsolatos tapasztalatszerzésben lehet a lényeges életkori különbség. Továbbá területi eltérések is mutatkoznak, azaz a közepes méretű településeken (250 000 fő, Budapestet kivéve) szignifikánsan nagyobb arányban szereztek e-cigarettával kapcsolatos tapasztalatokat. Népegészségügyi jelentősége okán megvizsgáltuk a dohányzásról leszokás kapcsolatát is a főbb szociodemográfiai jellemzőkkel (lásd 8. táblázat). Bár a felmérés időpontjában a leszokásra való készenlétben nem (lásd 3. táblázat), a leszokottak arányában azonban találtunk nemi különbséget. A nök 48%-kal nagyobb esellyel (EH=1,48 [1,11-1,98]) szoktak le a dohányzásról, mint a férfiak. Az eltérés értelmezhető azzal, hogy a leszokás olyan mutató, ami az élettartam során bekövetkezett változást tükrözi a leszokás státuszában, ezzel szemben a leszokásra való készenlét az aktuális motivációs státuszt tükrözi a leszokással kapcsolatban a még dohányzók körében. A nemi mintázat mellett szignifikáns urbanizációs mintázat is megfigyelhető: a vidékiek körében a dohányzásról való leszokás háromszor nagyobb eséllyel (EH-3,05 [1,78-5,22]) fordult elő a budapestiekhez viszonyítva. A településméretet is figyelembe véve pedig a Budapesten élőkhöz viszonyítva az 50 ezer főnél nagyobb létszámú településeken élők több mint kétszer (EH-2,73 [1,48-5,06]), az ennél kisebb településeken mintegy háromszor nagyobb eséllyel (EH-3,13 [1,82-5,39]) szoktak le a cigarettáról. Ez az összefüggés lényegében nem változott az életkor és a várható legmagasabb iskolai végzettség kontrollálásával sem. Ennek a mintázódásnak a hátterében részben a dohánytermékek eltérő hozzáférhetőségét is feltételezhetjük, azonban ennek vizsgálatához nem rendelkezünk hozzáférhető adatokkal. A leszokók aránya eltért a várható legmagasabb iskolai végzettség mentén is. A dohányzásról való leszokás legnagyobb arányban a legmagasabb iskolai
